Szórakoztató témák

Pintér Gábor színművésszel beszélgettünk
Pintér Gábor színművész 3 éve költözött Martonvásárra, és annyira megszerette a várost, hogy most már itt képzeli el a nyugdíjas éveit. Színházi és filmes munkáiról beszélgettünk vele. Pintér Gábor színművész (fotó: Éder Veronika) Mint építőmérnök diplomáztál, ami egy komoly életpályát ígért. Mi volt az, ami miatt te mégis a színművészetet választottad? Igazából a színművészetet választottam előbb, tehát én színész akartam lenni, csak a család nem nagyon akarta, hogy művészi pályára menjek. Főleg apukám volt az, aki műszaki emberként hasonló jövőt képzelt el nekem. Így a Műegyetem építőmérnöki karán kezdtem el tanulni. A színészi pályát a Szkéné Színházban kezdted 1983-ban. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? A Szkéné Színház ott működött az egyetemen belül, és akkor ott csatlakoztam egy amatőr színjátszó csoporthoz. Közben pedig adódott egy pályázati lehetőség a Soros alapítványnál és ösztöndíjat nyertem. Ez érdekes, mivel ma már Magyarországon a Soros Alapítvány szitokszónak számít. Pedig több vezető politikusunk is Soros ösztöndíjas volt, ami nagy lehetőséget adott abban az időben a tehetséges fiataloknak. A 80-as években, amikor a vasfüggöny mögött voltunk, ez egy egyedülálló esély volt arra, hogy nyugatra utazzunk és minél több tudást szívjunk magunkba. Így nyertem én is felvételt egy ötéves színészképzésre, amit aztán az egyetemmel párhuzamosan végeztem el, úgy hogy közben belgiumi, londoni és más színházi műhelyekbe is eljuthattam tanulmányozni az ott folyó munkát. Vendégművészként számos színházban léptél fel, és felsorolni is nehéz lenne a szerepeket, amiket eljátszottál. Mostanság leginkább a Soproni Petőfi Színház színpadán láthat téged a közönség. Te jeleníted meg sok más szerep mellett a Csókos asszony főkomornyikját, A pacsirta ügyészét és Orseolo Pétert az István király című darabban. Melyik az a szerep, amivel a legjobban tudtál illetve tudsz azonosulni? A Soproni Petőfi színházban 2012 óta játszom vendégként, de már 5 éve főállásban vagyok ott. Tehát most megvan, hogy egy évben 3 vagy 4 bemutatónak meg kell lenni és egy adott mennyiségű előadás számnak, ami némi kötöttséget ad. Viszont emellett játszom még a Bánfalvy Stúdió előadásaiban, a Holdvilág Kamaraszínházban és a Görbetükör Társulatban is. Ami a szerepeket illeti, igazából az összetettebb jellemeket szeretem, tehát ami nem egy irányba mutat, hanem aminek sok oldala van. Most játszuk az Eltűnő ingereket. Ez egy halállal kapcsolatos darab, és ott egy idős bácsit játszom benne. Ezt például szeretem, mert összetett a szerep. Izgalmas és soha nem lehet egyformán eljátszani, tehát mindig, ami aznap egy kicsit dominánsabb, akkor azt lehet egy kicsit erősíteni. Pintér Gábor a "Játék a kastélyban" című vígjátékban (fotó: Rombai Péter) Már évek óta Martonvásáron élsz. Hogyan tudod az itteni életedet összeegyeztetni a soproni munkáddal? Nem ingázom alapvetően, hanem Sopronban, amikor van egy próbafolyamat vagy egy héten át minden nap játszunk, akkor a színház biztosít egy szobát, ami mint egy szállodai szoba el van látva fürdővel és mindennel. Gyakorlatilag egy szolgálati lakrész. A "Csókos asszony" operettben Szabó Sipos Barnabással (fotó: Rombai Péter) Beszéljünk egy kicsit a legaktuálisabb filmedről, A Szobor című szatíráról, amiben te játszod Faragó Barna, a szobrász szerepét. Nem ez volt az első közös mozitok Galkó Kata és Kaló B. Péter rendezőkkel. Mikorra nyúlik vissza a velük való munka kapcsolatod? Először ők kerestek meg engem még egyetemista korukban, hogy a vizsga filmhez segítsek nekik színészként. És aztán utána komolyabban 2016-ban, amikor „A főnök” című filmet csináltuk, akkor kezdtem el kötődni hozzájuk jobban, és azóta mindig, ha jön egy új produkció, akkor rögtön eszünkbe jutok. A Szobor című filmszatíra plakátja A filmben minden szereplő a mai magyar társadalom egy-egy tipikus alakját jelenítik meg. Természetesen a legérdekesebb Dezső, a szoborőr alakja. Érezzük, hogy mennyire tipikus, de meg lehet ezt valahogy konkrétan fogalmazni, hogy ki ő a mi társadalmunkban? Dezső egy olyan figura, aki nem egy pallérozott elme. Nyomás alatt van folyamatosan, jelen esetben ő az édesanyja nyomása és terrorja alatt éli az életét, és az ő elvárásainak próbál megfelelni mindhiába egy életen át. Aki csak a televízióból veszi az információkat. Nem próbál utánanézni a dolgoknak és nem próbál összetetten gondolkodni. Érzelmileg megnyomorított lélek. Tehát egy olyan valaki, akit pont ezek a gyengeségei miatt a rendszer ki tud használni, így be tud építeni magába, és felhasználja a saját működésére, a saját fenntartására. A Szobor című film egyik jelenete (Galkó Kata és Kaló B. Péter engedélyével) Dezső nem tudta feldolgozni azt, hogy amit eddig gondolt a világról és saját magáról, az nem igaz. Mennyiben terheli ezért felelősség Dezsőt és mennyire felelős a társadalom? A filmben többször is feltűnik egy televízió, amiben éppen megy a híradó, és azt ismételgeti, hogy "Hazánkban minden működik, a külföld pedig folyamatosan hanyatlik." Szerintem ez kettős felelősség. Részben Dezső is felelős, mert nem tájékozódott jól. Nem pallérozta magát úgy, hogy sokkal szélesebb körű információkat szerezzen be. Meg ahogy élte az egész életét a beszűkült kis keretei között. Ennyiben részben az ő hibája. Másrészt viszont a társadalom az ilyen embereket kihasználja. És olyan mértékű propagandával nyomul rá, hogy gyakorlatilag beleivódik, belemászik a személyiségébe, a gondolkodásmódjába. Úgy látszik, hogy mindig lesz, aki működteti a rendszert, és mindig lesznek olyanok, akik alázatosan szolgálják a számukra fontosnak látszó ügyeket. Gondolhatnánk, hogy minden jóra fordul, ha a szereplők megváltoznak. Mégis az a benyomásunk, hogy akkor is minden megy tovább. Ezek szerint nincs kiút? Itt alapjaiban kéne átformálni egy csomó mindent. Pallérozott emberfők kellenek, akiket már nem lehet így megvezetni. Tájékozódással és tanulással felszabadítani az embernek a lelkét, hogy nyitottabb legyen a világra. Az hogy ezt Galkó Katáék és már egyre többen mások is felismerik, és meg is tudják mutatni egy film vagy valamilyen más alkotás formájában, mint egy tükröt a társadalomnak, nem adhat mégis egy kis reményt a változásra? Vannak ilyen alkotások, csak kérdés, hogy hogyan jutnak el ezek a szélesebb társadalmi rétegekhez, ahogy így a film is. A propaganda által uralt rendszerben nem sok tér jut nekik. Igyekszünk jobbítani rajta, de az embernek abban a társadalomban kell élnie és dolgoznia, ami megadatott neki. Min dolgozol most? Milyen szerepben láthat téged legközelebb a színház közönsége? Húsvét után kezdjük Sopronban próbálni a Furcsa pár című Neil Simon vígjátékot. (szerkesztő: Ez alapján készült egy filmváltozat is Walter Matthau és Jack Lemmon főszereplésével.) Ennek a furcsa pár baráti társaságának az egyik figurája leszek: Roy. A Szobor Műfaja: filmszatíra Premier: 2024 Rendező: Galkó Kata, Kaló B. Péter Szereplők: Cserna Antal, Pintér Gábor, Ónodi Gábor, Weisz Ildikó, Fodor Attila, Cserna Lili, Sugár Erika, Virág István, Sárközy Richárd, Oláh Réka A történet: A főszereplő Dezső, egy nyugdíjas postás megbízást kap egy újonnan felállított szarvasszobor őrzésére. Dezső büszkén vállalja a feladatot. Azonban hamarosan szembesül azzal, hogy a társadalmi rendszer nem úgy működik, ahogy eddig gondolta. Az ő saját jelentéktelenségének felismerése pedig tragikus végkifejlethez vezet. A film groteszk tükrőt állít a mai magyar társadalom elé. A film a youtube.com/InFerusFilm oldalon megtekinthető csatorna tagsággal. Reagálhat és hozzászólhat a bejegyzés Facebook oldalán.

Pintér Gábor színművésszel beszélgettünk

Pintér Gábor színművész 3 éve költözött Martonvásárra, és annyira megszerette a várost, hogy most már itt képzeli el a nyugdíjas éveit. Színházi és filmes munkáiról beszélgettünk vele.

Pintér Gábor színművész (fotó: Éder Veronika)

Mint építőmérnök diplomáztál, ami egy komoly életpályát ígért. Mi volt az, ami miatt te mégis a színművészetet választottad?

Igazából a színművészetet választottam előbb, tehát én színész akartam lenni, csak a család nem nagyon akarta, hogy művészi pályára menjek. Főleg apukám volt az, aki műszaki emberként hasonló jövőt képzelt el nekem. Így a Műegyetem építőmérnöki karán kezdtem el tanulni.

A színészi pályát a Szkéné Színházban kezdted 1983-ban. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

A Szkéné Színház ott működött az egyetemen belül, és akkor ott csatlakoztam egy amatőr színjátszó csoporthoz. Közben pedig adódott egy pályázati lehetőség a Soros alapítványnál és ösztöndíjat nyertem.

Ez érdekes, mivel ma már Magyarországon a Soros Alapítvány szitokszónak számít.

Pedig több vezető politikusunk is Soros ösztöndíjas volt, ami nagy lehetőséget adott abban az időben a tehetséges fiataloknak. A 80-as években, amikor a vasfüggöny mögött voltunk, ez egy egyedülálló esély volt arra, hogy nyugatra utazzunk és minél több tudást szívjunk magunkba. Így nyertem én is felvételt egy ötéves színészképzésre, amit aztán az egyetemmel párhuzamosan végeztem el, úgy hogy közben belgiumi, londoni és más színházi műhelyekbe is eljuthattam tanulmányozni az ott folyó munkát.

Vendégművészként számos színházban léptél fel, és felsorolni is nehéz lenne a szerepeket, amiket eljátszottál. Mostanság leginkább a Soproni Petőfi Színház színpadán láthat téged a közönség. Te jeleníted meg sok más szerep mellett a Csókos asszony főkomornyikját, A pacsirta ügyészét és Orseolo Pétert az István király című darabban. Melyik az a szerep, amivel a legjobban tudtál illetve tudsz azonosulni?

A Soproni Petőfi színházban 2012 óta játszom vendégként, de már 5 éve főállásban vagyok ott. Tehát most megvan, hogy egy évben 3 vagy 4 bemutatónak meg kell lenni és egy adott mennyiségű előadás számnak, ami némi kötöttséget ad. Viszont emellett játszom még a Bánfalvy Stúdió előadásaiban, a Holdvilág Kamaraszínházban és a Görbetükör Társulatban is. Ami a szerepeket illeti, igazából az összetettebb jellemeket szeretem, tehát ami nem egy irányba mutat, hanem aminek sok oldala van. Most játszuk az Eltűnő ingereket. Ez egy halállal kapcsolatos darab, és ott egy idős bácsit játszom benne. Ezt például szeretem, mert összetett a szerep. Izgalmas és soha nem lehet egyformán eljátszani, tehát mindig, ami aznap egy kicsit dominánsabb, akkor azt lehet egy kicsit erősíteni.

Pintér Gábor a "Játék a kastélyban" című vígjátékban (fotó: Rombai Péter)

Már évek óta Martonvásáron élsz. Hogyan tudod az itteni életedet összeegyeztetni a soproni munkáddal?

Nem ingázom alapvetően, hanem Sopronban, amikor van egy próbafolyamat vagy egy héten át minden nap játszunk, akkor a színház biztosít egy szobát, ami mint egy szállodai szoba el van látva fürdővel és mindennel. Gyakorlatilag egy szolgálati lakrész.

A "Csókos asszony" operettben Szabó Sipos Barnabással (fotó: Rombai Péter)

Beszéljünk egy kicsit a legaktuálisabb filmedről, A Szobor című szatíráról, amiben te játszod Faragó Barna, a szobrász szerepét. Nem ez volt az első közös mozitok Galkó Kata és Kaló B. Péter rendezőkkel. Mikorra nyúlik vissza a velük való munka kapcsolatod?

Először ők kerestek meg engem még egyetemista korukban, hogy a vizsga filmhez segítsek nekik színészként. És aztán utána komolyabban 2016-ban, amikor „A főnök” című filmet csináltuk, akkor kezdtem el kötődni hozzájuk jobban, és azóta mindig, ha jön egy új produkció, akkor rögtön eszünkbe jutok.

A Szobor című filmszatíra plakátja

A filmben minden szereplő a mai magyar társadalom egy-egy tipikus alakját jelenítik meg. Természetesen a legérdekesebb Dezső, a szoborőr alakja. Érezzük, hogy mennyire tipikus, de meg lehet ezt valahogy konkrétan fogalmazni, hogy ki ő a mi társadalmunkban?

Dezső egy olyan figura, aki nem egy pallérozott elme. Nyomás alatt van folyamatosan, jelen esetben ő az édesanyja nyomása és terrorja alatt éli az életét, és az ő elvárásainak próbál megfelelni mindhiába egy életen át. Aki csak a televízióból veszi az információkat. Nem próbál utánanézni a dolgoknak és nem próbál összetetten gondolkodni. Érzelmileg megnyomorított lélek. Tehát egy olyan valaki, akit pont ezek a gyengeségei miatt a rendszer ki tud használni, így be tud építeni magába, és felhasználja a saját működésére, a saját fenntartására.

A Szobor című film egyik jelenete (Galkó Kata és Kaló B. Péter engedélyével)

Dezső nem tudta feldolgozni azt, hogy amit eddig gondolt a világról és saját magáról, az nem igaz. Mennyiben terheli ezért felelősség Dezsőt és mennyire felelős a társadalom? A filmben többször is feltűnik egy televízió, amiben éppen megy a híradó, és azt ismételgeti, hogy "Hazánkban minden működik, a külföld pedig folyamatosan hanyatlik."

Szerintem ez kettős felelősség. Részben Dezső is felelős, mert nem tájékozódott jól. Nem pallérozta magát úgy, hogy sokkal szélesebb körű információkat szerezzen be. Meg ahogy élte az egész életét a beszűkült kis keretei között. Ennyiben részben az ő hibája. Másrészt viszont a társadalom az ilyen embereket kihasználja. És olyan mértékű propagandával nyomul rá, hogy gyakorlatilag beleivódik, belemászik a személyiségébe, a gondolkodásmódjába.

Úgy látszik, hogy mindig lesz, aki működteti a rendszert, és mindig lesznek olyanok, akik alázatosan szolgálják a számukra fontosnak látszó ügyeket. Gondolhatnánk, hogy minden jóra fordul, ha a szereplők megváltoznak. Mégis az a benyomásunk, hogy akkor is minden megy tovább. Ezek szerint nincs kiút?

Itt alapjaiban kéne átformálni egy csomó mindent. Pallérozott emberfők kellenek, akiket már nem lehet így megvezetni. Tájékozódással és tanulással felszabadítani az embernek a lelkét, hogy nyitottabb legyen a világra.

Az hogy ezt Galkó Katáék és már egyre többen mások is felismerik, és meg is tudják mutatni egy film vagy valamilyen más alkotás formájában, mint egy tükröt a társadalomnak, nem adhat mégis egy kis reményt a változásra?

Vannak ilyen alkotások, csak kérdés, hogy hogyan jutnak el ezek a szélesebb társadalmi rétegekhez, ahogy így a film is. A propaganda által uralt rendszerben nem sok tér jut nekik.

Igyekszünk jobbítani rajta, de az embernek abban a társadalomban kell élnie és dolgoznia, ami megadatott neki. Min dolgozol most? Milyen szerepben láthat téged legközelebb a színház közönsége?

Húsvét után kezdjük Sopronban próbálni a Furcsa pár című Neil Simon vígjátékot. (szerkesztő: Ez alapján készült egy filmváltozat is Walter Matthau és Jack Lemmon főszereplésével.) Ennek a furcsa pár baráti társaságának az egyik figurája leszek: Roy.

A Szobor
Műfaja: filmszatíra
Premier: 2024
Rendező: Galkó Kata, Kaló B. Péter
Szereplők: Cserna Antal, Pintér Gábor, Ónodi Gábor, Weisz Ildikó, Fodor Attila, Cserna Lili, Sugár Erika, Virág István, Sárközy Richárd, Oláh Réka
A történet: A főszereplő Dezső, egy nyugdíjas postás megbízást kap egy újonnan felállított szarvasszobor őrzésére. Dezső büszkén vállalja a feladatot. Azonban hamarosan szembesül azzal, hogy a társadalmi rendszer nem úgy működik, ahogy eddig gondolta. Az ő saját jelentéktelenségének felismerése pedig tragikus végkifejlethez vezet. A film groteszk tükrőt állít a mai magyar társadalom elé.
A film a youtube.com/InFerusFilm oldalon megtekinthető csatorna tagsággal.

Reagálhat és hozzászólhat a bejegyzés Facebook oldalán.